Izulinrezisztencia és a mozgás 1.rész

Az izom inzulinérzékenysége 

A mozgás vércukorszint csökkentő hatása mögött több tényező is meghúzódik. Izommozgás során az izomszövet összehúzódáskor aktívvá válik az izom inzulint nem igénylő cukorfelvételi mechanizmusa. Ráadásul az izomszövet cukorfelvétele testmozgást követően is megmarad a következő 24 órában. A rendszeres, közepes intenzitású mozgás javítja az izom inzulin érzékenységét.

Az izom inzulinérzékenysége az inzulin hatására adott válasz mértékét jelenti az izomsejtekben. Az inzulin egy hormon, amely szabályozza a glükóz (cukor) felvételét a sejtekbe. Az inzulinérzékenység azt mutatja, hogy a sejtek mennyire hatékonyan válaszolnak az inzulin jelenlétére, és mennyire képesek felvenni és felhasználni a glükózt.

Az izom inzulinérzékenysége kiemelkedően fontos a glükóz homeosztázisának (vércukorszint-szabályozás) fenntartásában.
Az izmok jelentős része felelős a glükóz felvételéért és tárolásáért, különösen a testmozgás során. Az inzulinérzékenység javítása pozitívan befolyásolja a szénhidrát anyagcserét, csökkenti a vércukorszintet, és segít megelőzni vagy kezelni a cukorbetegséget. Az inzulinérzékenység csökkenése vagy inzulinrezisztencia esetén a sejtek kevésbé reagálnak az inzulin jelenlétére. Ennek eredményeként a glükóz nehezebben jut be a sejtekbe, és a vércukorszint emelkedhet. Az inzulinrezisztencia gyakran először az izomsejtekben jelentkezik, de később kiterjedhet más szövetekre is, például a májra és a zsírszövetekre.

A rendszeres testmozgás és az egészséges életmód segíthet javítani az izom inzulinérzékenységét. A testmozgás során az izmok energiaigénye növekszik, és az inzulin hatékonysága fokozódik. Ezáltal az izmok hatékonyabban veszik fel a glükózt, és csökken a vércukorszint. Az izommunka tehát kulcsfontosságú szerepet játszik a cukorbetegség megelőzésében és kezelésében, különösen a 2-es típusú cukorbetegség esetében, ahol az inzulinrezisztencia gyakran jelentős szerepet játszik a betegség kialakulásában.